Névadónk

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2.[1] - Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.[2]) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.

Gyermek- és ifjúkora

Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet (1859-1924), aki református lelkész leánya volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint (1851-1919) földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. A szülők 1878. május 30-án kötöttek házasságot. Móricz Zsigmondék kilencen voltak testvérek, közülük kettő korán halt meg: az egyik tejhiány miatt "valósággal elsorvadt", a másik ruháját pedig felgyújtotta egy szomszéd kisfiú. A család kénytelen volt Istvándiba (Túristvándi), Pallagi László kovácsműhelyébe költözni, s ezzel gyakorlatilag véget ért Móricz Zsigmond gyermekkora. A család embertelen nyomorba került, majd Prügyre költözött. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.

Móricz Zsigmond elemi iskolába 1886-87-ben Istvándiban, majd 1887-90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója, egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel. A kor szokásaihoz híven gimnazista korában legációba ment Szakolyba. A legációt nagybátyja, Pallagi Gyula is szorgalmazta, aki levelet ír barátjának Balogh Péter akkori szakolyi körjegyzőnek, aki örömmel fogadta is a kis Móriczot. Móricz Zsigmond később is gyakran visszalátogatott Szakolyba, majd a közeli Érpatakra. Később szakolyi emlékei alapján írja meg a Kivilágos kivirradtig című regényét.

Debrecenben 1899-1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.

Írói pályájának eleje

1900 októberében Budapestre költözött, a Nádor utca 15.-ben bérelt egyetlen szobát. A fővárosban jogot és bölcsészetet tanult, azonban nem tett tanári szakvizsgát. Nagy élmény volt számára, hogy Négyesy László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczi Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.

Megélhetési okokból különböző hivatalokat vállalt, 1902-ben mint óraadó tanár dolgozott a kisújszállási gimnáziumban, valamint tisztviselő volt a kultuszminisztériumban, később pedig a Központi Statisztikai Hivatalban. Egyetemi tanulmányait sohasem fejezte be. 1903-ban Mikszáth Kálmán hívására Az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903-1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki köszönhetjük a kállai kettős szövegét is. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia tanítónővel, azaz Jankával. Három leányuk (Virág, Gyöngyi, Lili) maradt életben, fiuk meghalt. Házasságuk 1925-ben Janka öngyilkosságával végződött.

1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott neki, Ady Endrével is barátságot kötött. Ezt második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt fel igazi hangja. "Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert." Ez az állapota szabadította fel benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései.

A világháború és a forradalmak ideje

1915-ben a fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott, több riportot írt. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat. A háborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról (például: A macska, Kissamu Jóska). Sokat várt az őszirózsás forradalomtól. Az újonnan megalakult Vörösmarty Akadémiának 1918. december 1-jétől alelnöke volt, 1919. február 5-én pedig a Kisfaludy Társaság beválasztotta tagjai közé.1919 februárjában írta A földtörvény kiskátéját. Eleinte reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, bízott a változásokban, azonban májusban a kommün diktatórikus módszereit látva kiábrándult belőle. Megjelent egy füzete a somogyi földműves-szövetkezetekről és egyúttal több újságnak is a munkatársa volt (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.). Az írói direktórium is tagjává választotta. Emiatt a Horthy-korszakban folyamatosan mellőzték, az irodalmi társaságokból is kizárták (1919. december 10-én szűnt meg tagsága a Kisfaludy Társaságnál),[3] műveit pedig hosszabb ideig csupán a Nyugat, majd később Az Est Lapok publikálta.

A későbbi évtizedek

A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel. Felesége féltékenységből 1925 áprilisában öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát.

Osvát Ernő halála után, 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni. Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a "nemzeti koncentráció" orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.
A Csehszlovákiában tartott felolvasó körútját (1930) követően ismét támadások érték.

1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) elnöke lett. Írói szemléletmódjára javarészt az ekkoriban induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom gyakorolt hatást, paraszti demokratizmusa is megerősödött.

1936 szeptemberében találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, akit később lányává fogadott. Kapcsolatuk úgy indult, hogy az író megmentette a húszéves lányt az öngyilkosságtól, amikor az a Ferenc József hídról akart a Dunába ugrani. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt.[4]

1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával is. Ekkor végleg visszavonult Leányfalura. A nehéz időkben e település sokszor nyújtott számára menedéket, lelki vigaszt.

1939-től a népi írók atyjaként, a Kelet Népe szerkesztője lett.

1942. augusztus 29-én telefonon értesült arról, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született. Annyira meghatódott, hogy leejtette a kagylót, és stroke-ot kapott. Szeptember 5-én hajnali két órakor hunyt el agyvérzésben, a budapesti Korányi klinikán.

Művei:

Móricz Zsigmond összes költeménye 

Árvácska 

Az asszony beleszól 

Az isten háta mögött 

Barbárok 

Betyár 

Boldog ember 

Csata 

Életem regénye

 Erdély I.: Tündérkert 

Erdély II.: A nagy fejedelem 

Erdély III.: A nap árnyéka 

Fáklya

 Forró mezők 

Hét krajcár 

Jobb mint otthon 

Kivilágos kivirradtig 

Légy jó mindhalálig 

Mese a zöld füvön

 Míg új a szerelem

 Nem élhetek muzsikaszó nélkül [dráma]

 Nem élhetek muzsikaszó nélkül [regény] 

Pipacsok a tengeren 

Rab oroszlán 

Rokonok 

Rózsa Sándor

 Sustorgós, ropogós tafotában 

Szegény emberek

 Szerelmes levél 

Tragédia 

Úri muri [dráma] 

Úri muri [regény] 

Válogatott elbeszélések